Dr Vaszil László

 

Bemutatkozom:

mottóm: "A gyermek földre szállt angyal, aki nem tudja még, hogy a talpacskája poros" (Gárdonyi Géza)

Dr. Vaszil Lászlónak hívnak és Kerepesen vagyok házi gyermekorvos. 1972-ben születtem Budapesten. Hat éves koromban költöztünk Kerepesre, mert édesanyám - dr. Kovách Mária - itt lett körzeti gyermekorvos. 1996-ban megnősültem, azóta a családom három fiúgyermekkel lett gazdagabb.
A Semmelweis Orvostudományi Egyetemet 1999-ben végeztem el. Az egyetem alatt segédápolóként dolgoztam a Heim Pál kórházban (a Fül Orr Gégészeten) és a Kútvölgyi úti kórházban (a kardiológiai őrzőben), majd az Országos Mentőszolgálatnál lettem mentőápoló, később mentőtiszt, majd részállásban közel négy évig dolgoztam mentőorvosként rohamkocsin. A mentőzést nagyon megszerettem, és nagyon fájt a szívem amikor - rajtam kívül álló okokból - kénytelen voltam azt abbahagyni. Az orvosi diploma megszerzése után a kistarcsai Flór Ferenc Kórház gyerekosztályára kerültem, majd fél év után sikerült felvételt nyernem a Budai Gyermekkórházba, ahol egészen a gyermekgyógyász szakvizsgám megszerzéséig dolgoztam. A Budai Gyermekkórházban az allergológia és immunológia területével foglalkoztam. A gyermekgyógyász szakvizsga letétele után határoztam el, hogy háziorvosként dolgozok tovább, és a körülmények szerencsés összjátékának köszönhetően sikerült megvásárolnom az édesanyám régi körzetét.

Hobbim a zene - egy rockzenekarban és egy blues zenekarban dobolok -, szeretek olvasni, akolitusként aktív tagja vagyok a szilasligeti katolikus egyházközösségnek, és néhány éve önkormányzati képviselőként részt veszek a helyi politikában is.

Gyógyítási alapelveim:

Meggyőződésem, hogy a gyermekek - egy ideig, kb. 6-8 éves korukig - rendelkeznek egy bizonyos tudással a világ természetes rendjéről és annak folyásáról. Mi felnőttek ezt a tudást elvesztettük, és jóformán egész életünket azzal töltjük, hogy a bizonyosságot a világunkról és önmagunkról megszerezzük.
Azért választottam az orvosi pályán belül a gyermekgyógyászatot, mert amikor egy gyermek tiszta tekintetébe belenézek, látom rajta ezt a tudást, ezt a bizonyosságot, és - ha csak néhány pillanatra is - de én magam is úgy érzem birtokában vagyok e tudásnak.

"A gyermek türelmes, a gyermek jóságos, nem féltékeny, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel,
nem nagyravágyó, nem keresi a magáét, nem gerjed haragra, nem gondol rosszra,
nem örül a gonoszságnak, de együtt örül az igazsággal;
mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel."

Ezek a sorok bizonyára ismerősebben csengenek ha a gyermek szót behelyettesítjük a szeretet szóval (így ugyanis Pál apostol szeretet himnuszából kapunk idézetet - megdöbbentő, de nekem mindig olyan érzésem támad, mintha egy gyermekre gondolt volna az apostol, amikor ezeket a sorokat megfogalmazta).

A gyermek ha beteg, őszintén meg akar gyógyulni, és jómagam ehhez igyekszem minden segítséget megadni. A hamis és minden áron gyógyszert fogyasztatni akaró "betegségipar" túlkapásait éppúgy igyekszem elkerülni, mint a modern -de minden tudományos alapot nélkülöző- ezoterikus, holisztikus és egyéb, tökéletesen zagyva irányzatokat. Biztos vagyok benne, hogy az egyetemi évek alatt felhalmozott elméleti tudást a gyakorlati tapasztalatokkal ötvözve megtalálható a követendő középút.