Agyhártyagyulladás - meningitis

Mi az agyhártyagyulladás?
Az agyhártyagyulladás az agyat és a gerincvelőt burkoló szöveteknek a gyulladásos megbetegedése, amely súlyos, életveszélyes állapotot okoz.

Milyen kórokozók okozzák az agyhártyagyulladást?
A betegség kórokozói lehetnek vírusok, baktériumok és gombák is. A betegség súlyosságát alapvetően a kórokozó fajtája határozza meg. A vírusos agyhártyagyulladás általában enyhébb lefolyású, és ritkán okoz szövődményeket. Az agyhártyagyulladás bármely életkorban előfordulhat, de jellemzően más-más életkorban más-más kórokozó áll a háttérben.

Baktériumok:

Újszülött- és kiscsecsemőkorban:

• B csoportú Streptococcus
• Escherichia coli (E. coli)
• Listeria monocytogenes

Csecsemő- és kisgyermekkorban:

• Streptococcus pneumoniae
• Neisseria meningitidis
• Haemophilus influenzae B

Egyéb, nem korspecifikus baktériumok:

• Syphilis
• Mycobacterium tuberculosis

Vírusok:

• poliovírusok
• herpes simplex vírusok
• mumpsvírusok

Egyéb kórokozók:

• Borrelia burgdorferi (Lyme-kór)
• gombák (aspergillus, cryptococcus neoformans, candida)

Hogyan terjed az agyhártyagyulladás?
Az agyhártyagyulladást okozó kórokozók emberről emberre terjednek közvetlen fizikai kapcsolat útján, fertőzött testváladékok útján (pl. tüsszentés, köhögés) vagy fertőző váladékkal szennyezett tárgyak megérintése által (kilincsek, játékok stb). A fertőzés leggyakrabban a léutakban kezdődik, majd a kórokozók a véráram útján jutnak a gerincvelőbe és az agyba. Ritkábban arcüreg- vagy fültőmirigy-gyulladás előzi meg az agyhártyagyulladást.

Mik az agyhártyagyulladás tünetei?
A tünetek nagyban függnek az aktuális kórokozótól, és jelentős egyéni különbségeket is mutatnak. A leggyakoribb tünetek a következők:

csecsemőkorban:

• irritabilitás
• láz (nem mindig!)
• aluszékonyság
• étvágytalanság
• megváltozott sírási hang ("fejhangon sír")
• homorú testtartás
• mozgatásra (ölbe vétel) fájdalmas sírás
• megnyugtathatatlan sírás
• kidudorodó/elődomborodó kutacs
• viselkedésváltozás
• izomgörcsök

egy éves kor felett:

• nyak- vagy hátfájás
• fejfájás
• aluszékonyság
• irritabilitás
• zavartság
• láz
• étvágytalanság
• tudat beszűkülése
• izomgörcsök
• fénykerülés
• hányinger - hányás
• nyaki merevség

Hogyan diagnosztizálható az agyhártyagyulladás?

A fizikális vizsgálat és a kórtörténet ismeretében a diagnózis megerősítéséhez el kell végezni az alábbi vizsgálatokat:

• vérvizsgálat
• gerinccsapolás (lumbálpunkció): a vizsgálat során egy speciális tű segítségével deréktájon agyvizet vesznek a gerinccsatornából. Az így nyert agyvizet sokféle vizsgálatnak vetik alá, többek közt megpróbálják a kórokozót kitenyészteni (baktériumok esetében) vagy specifikus ellenanyag jelenlétét kimutatni. Ennek a vizsgálatnak az elvégzésére a betegség lefolyása során többször is szükség lehet (az állapot változásának pontos felmérésére).
• Komputer-tomográfia (CT)

Az agyhártyagyulladás kezelése
A betegség kezelése sok tényezőtől függ, alapvetően:

• a gyermek korától
• a betegség fennállásának idejétől
• a betegség kórokozójától

A kezelés elemei a következők lehetnek:

• Intravénás antibiotikum (minél korábban kezdik, annál kedvezőbb a betegség kimenetele)

Tüneti kezelések:

• ágynyugalom
• lázcsillapítás
• fájdalomcsillapítás
• oxigén adása, gépi lélegeztetés
• speciális esetekben (Herpes Simplex, gombás vagy mycobacteriális fertőzésekben) egyéb speciális gyógyszerek alkalmazhatók

Az agyhártyagyulladás megelőzése
A leggyakoribb bakteriális kórokozók ellen létezik többféle oltóanyag is, ezeknek egy része benne van a kötelező oltási sorban.

• Haemophilus influenzae B baktérium ellen: kötelező oltás
• Streptococcus pneumoniae (Pneumococcus) baktérium ellen: kötelező oltás
• Neisseria meningitidis C (Meningococcus C) baktérium ellen: választható oltás (ingyenes)
• Neisseria meningitidis B (Meningococcus B) baktérium ellen: választható oltás (térítéses)

Bizonyos fajta bakteriális agyhártyagyulladásos betegek környezetének - a fertőzés továbbadásának megelőzése végett - kötelező szájon keresztüli antibiotikum adása. Mivel ezek az esetek nagyon gyorsan is állapotromlást okozhatnak, ezért a profilaktikus (megelőző) antibiotikum adás már a betegség gyanúja esetén is javasolt a beteggel kapcsolatba került embereknek (családtagok, óvodatársak, egészségügyi személyzet).