Amit a légzésfigyelők használatáról tudni érdemes

Az eszköz

A légzésfigyelő műszerek a csecsemők légzőmozgását regisztrálják, és amennyiben úgy érzékelik, hogy a csecsemő nem lélegzik, akkor hangos figyelmeztető-jelzést adnak le. 

Miért használunk ilyen eszközöket?

Azt reméljük, hogy ezekkel az eszközökkel megakadályozhatjuk a hirtelen csecsemőhalál előfordulását, illetve szükség esetén időben elkezdhetjük az újraélesztést.

Mi a baj ezekkel az eszközökkel?

Mint minden műszernek, ezeknek az eszközöknek is van mérési hibahatáruk, vagyis nem száz százelékosan megbízhatóak. Annak érdekében, hogy a hibás érzékelésnek mégse tragédia legyen a kimenetele, a készülékeket úgy állítják be, hogy a tévedés akkor következzen be, amikor a gyermek légzik és ne akkor, amikor nem. Ez azt jelenti, hogy a hibás érzékelés eredménye téves riasztás lesz, és semmiképp sem fordul elő, hogy a készülék akkor nem jelez, amikor a csecsemő valóban nem légzik. 

Mit kell tenni, ha a készülék riaszt?

Nagy valószínűséggel téves riasztással állunk szemben! A legfontosabb, hogy eldöntsük, valóban leállt-e a csecsemő légzése, vagy csak a készülék érzékel tévesen. Ennek a kérdésnek az eldöntése csak ott, és csak abban a pillanatban lehetséges amikor a riasztás történik, utólag már nem lehet dönteni. Ez a kérdés azért fontos, mert a légzésleállás - még ha átmeneti is - nagyon komoly betegségek előjele lehet. 

Ha azt látjuk, hogy a gyermek szürkés-sápadt vagy kékes-lilás színű és nincsenek légzőmozgásai, akkor dörzsöljük meg a hátát vagy a talpát, ha erre sem indul meg a légzés, akkor azonnal kezdjük meg az újraélesztést és hívjunk mentőt. Amennyiben a gyermek színe nem normális és nincs légzése, de a fizikai ingerlésre újra lélegezni kezd, akkor a lehető leghamarabb vigyük orvoshoz.

Amikor azt látjuk, hogy a gyermek színe teljesen normális és légzőmozgásai is vannak, akkor nyugodtan kikapcsolhatjuk a riasztást, nincs más tennivalónk.