Bemutatkozom:

mottóm: "A gyermek földre szállt angyal, aki nem tudja még, hogy a talpacskája poros" (Gárdonyi Géza)

Dr. Vaszil Lászlónak hívnak és Kerepesen vagyok házi gyermekorvos. 1972-ben születtem Budapesten. Hat éves koromban költöztünk Kerepesre, mert édesanyám - dr. Kovách Mária - itt lett körzeti gyermekorvos. 1996-ban megnősültem, azóta boldog családban élek, feleségemmel négy fiúgyermeket nevelünk.
A Semmelweis Orvostudományi Egyetemet 1999-ben végeztem el. Az egyetem alatt segédápolóként dolgoztam a Heim Pál kórházban (a Fül Orr Gégészeten) és a Kútvölgyi úti kórházban (a kardiológiai őrzőben), majd az Országos Mentőszolgálatnál lettem mentőápoló, később mentőtiszt, majd részállásban közel négy évig dolgoztam mentőorvosként rohamkocsin. A mentőzést nagyon megszerettem, és nagyon fájt a szívem amikor - rajtam kívül álló okokból - kénytelen voltam azt abbahagyni. Az orvosi diploma megszerzése után a kistarcsai Flór Ferenc Kórház gyerekosztályára kerültem, majd fél év után sikerült felvételt nyernem a Budai Gyermekkórházba, ahol egészen a gyermekgyógyász szakvizsgám megszerzéséig dolgoztam. A Budai Gyermekkórházban az allergológia és immunológia területével foglalkoztam. A gyermekgyógyász szakvizsga letétele után határoztam el, hogy háziorvosként dolgozom tovább, és a körülmények szerencsés összjátékának köszönhetően sikerült megvásárolnom az édesanyám régi körzetét.

Hobbim a zene, nem csak hallgatom, hanem játszom is (dobolok és basszusgitározok különféle zenekarokban), szeretek olvasni, akolitusként aktív tagja vagyok a szilasligeti katolikus egyházközösségnek, és kilenc éven keresztül önkormányzati képviselőként is részt vettem a helyi politikában.

Gyógyítási alapelveim:

Meggyőződésem, hogy a gyermekek - egy ideig, kb. 6-8 éves korukig - rendelkeznek egy bizonyos tudással a világ természetes rendjéről és annak normál folyásáról. Mi felnőttek ezt a tudást elvesztettük, és jóformán egész életünket azzal töltjük, hogy valamiféle biztos információt szerezzünk önmagunkról és a világról.
Azért választottam az orvosi pályán belül a gyermekgyógyászatot, mert amikor egy gyermek tiszta tekintetébe belenézek, látom rajta ezt a tudást, ezt a bizonyosságot, és - ha csak néhány pillanatra is - de én magam is úgy érzem birtokában vagyok e tudásnak.

"A gyermek türelmes, a gyermek jóságos, nem féltékeny, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel, nem nagyravágyó, nem keresi a magáét, nem gerjed haragra, nem gondol rosszra, nem örül a gonoszságnak, de együtt örül az igazsággal; mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel."

Ezek a sorok ismerősen csengenek, mert ha a "gyermek" szót behelyettesítjük a "szeretet" szóval, akkor Pál apostol szeretethimnusza áll előttünk. Megdöbbentő, de nekem mindig olyan érzésem támad, mintha egy gyermekre gondolt volna az apostol, amikor ezeket a sorokat megfogalmazta.

A gyermek, ha beteg, őszintén meg akar gyógyulni, és jómagam ehhez igyekszem minden segítséget megadni. A hamis és minden áron gyógyszert fogyasztatni akaró "betegségipar" túlkapásait éppúgy igyekszem elkerülni, mint a felettébb modern - de minden tudományos alapot nélkülöző - ezoterikus, holisztikus és egyéb zagyva irányzatokat, de nem zárkózom el a már bejáratott alternatív gyógymódoktól. Biztos vagyok benne, hogy az egyetemi évek alatt felhalmozott elméleti tudást a gyakorlati tapasztalatokkal ötvözve megtalálható a követendő középút.

A rendeléseim előtti ima:

Mennyei Atyánk!

Te a szeretetet orvosságként adtad nekünk, ne engedd, hogy munkánk terhe alatt erről megfeledkezzünk. Add, hogy derűvel viseljük a nehézségeket, és kellően figyelmesek legyünk a fontos dolgok felismerésére. Ne engedd, hogy saját problémáinkkal terheljük egymást, vagy a betegeinket, de segíts, hogy az ő problémáikat megfelelő együttérzéssel és komolysággal kezeljük. Köszönjük, hogy minden gyermek arcán Te mosolyogsz ránk, és bátor szívvel kérünk, segítsd betegeink gyógyulását! Ámen. (Ezt az imát minden rendelés előtt Mónival együtt elmondjuk)